Racionalista Párt

Ideje véget vetni a populizmus korszakának - bemutatkozik a Racionalista Párt és a Harmadik Felvilágosodás Programja

2017. január 26. 14:39 - Tomanovics Gergely

Egyre többen érezzük azt, hogy a demokrácia Magyarországon és a nyugati világban is súlyos válságtüneteket mutat, gondoljunk csak a 2016-os év legfontosabb eseményeire: Brexit, Donald Trump, Putyin, vagy épp Orbán ámokfutása, és ki tudja, hol van ennek a vége. Tényleg itt a divatos kifejezéssel post-truthként emlegetett új korszak, vagyis az igazságon túli világ?

Tény: világszerte egyre nagyobb teret nyer a szélsőséges populizmus, egyre kevésbé számítanak a tények, egyre reménytelenebbnek tűnik az értelmes párbeszéd és a tényszerű, konstruktív vita az egyes felek közt. A közbeszédet a gyűlölet és a folyamatos ellenségkeresés uralja, a másképp gondolkodókat a legváltozatosabb eszközökkel próbálja lejáratni és ellehetetleníteni a hatalom, és egyre többen vannak, akik tudatosan távol tartják magukat a politika mocskos és bűzös világától. "Ne politizáljuk, abból csak baj van" - mondják egyre többen, ez pedig nem jó irány. A közöny hosszútávon a demokrácia halála, és ez legalább olyan fontos probléma, mint a populizmus térnyerése, ezért a Racionalista Párt mindkét problémával foglalkozik, és megoldási javaslatot kínál rá.

Ami 2016-ban a világban történt, az a felvilágosult Európa és vele együtt a fejlett, demokratikus nyugati világ történelmi kudarca.

Tegyük fel magunkban a kérdést: hogyan jutottunk idáig? Hol siklott félre Európa II. világháborút követő mesébe illő sikertörténete, és ami minket igazán érint: mi lett Magyarország rendszerváltáskori álmaival? Miért van az, hogy ma a bezárkózó, konzervatív múltba révedés népszerűbb, mint a társadalmi haladás, az egyesült és szabad Európa ideája, az emberi jogok?

Igen: a média, a Facebook-on terjedő álhírek, a twitter, az egyszerű vidéki választópolgárok, meg persze Habony, és hogy stadionokat építünk ahelyett, hogy azt a pénzt az oktatásra vagy az egészségügyre költenénk inkább - de most hagyjuk ezeket, mert vótmá, unalmas, elcsépelt, és főleg: nem visz előre. Még mi mondjuk, hogy a "másik oldal" mennyire egyszerű, amiért minden probléma mögött Soros pénzét, a migráns gyíkembereket, meg a globális cionista háttérhatalmat látja, amikor ugyanezt csinálja a magát ellenzéknek nevező értelmiségi réteg is? Persze, beszélnünk kell az oktatás és az egészségügy helyzetéről, a közpénzek beszedése és elosztása körüli anomáliákról, és mindarról, ami Magyarországon rosszul működik, de most egy világméretű jelenséggel állunk szemben, amit nem lehet Orbánra vagy a felcsúti kisvasútra fogni, de még arra sem, hogy keveset költünk az oktatásra. Nagy-Britannia GDP-arányosan Magyarországhoz képest másfélszer többet fordít rá (forrás: Eurostat) és ennek ellenére is győzelmet aratott a Brexit, a populista fordulat egyik ikonikus eseménye, úgyhogy hagyjuk végre abba a magyar oktatás helyzetén való siránkozást. Donald Trumpot sem a Fidesz-közeli oligarchák tulajdonába került sajtó juttatta hatalomra, még csak nem is egyedül a Facebook, hanem az, hogy valamit sokkal jobban csinált, mint az ellenfele. A Facebook csak katalizátorként működött ebben a folyamatban, ahogy itthon a Habony-féle propagandagépezet is.

Nézzünk szembe azzal, hogy hol rontottuk el!

A politikában nem divat az önmagunkkal való szembenézés, ahogy az ellenfél elismerése sem - a Racionalista Párt programjának viszont fontos és meghatározó eleme, hogy sorra vegye a 2016-os eseményekig vezető rendszerhibákat, és őszintén, józan ésszel beszéljen arról is, amit nem a Fidesz, hanem a másik oldal rontott el. Előtte viszont a félreértések elkerülése érdekében már most tisztázzuk: a Racionalista Párt nem egy újabb (sokadik) "balliberális" pártpróbálkozás, és tulajdonképpen nem is párt abban az értelemben, ahogy azt eddig megszokhattuk. Nem csak az ország kormányzásának alapjait, de a pártok működését, saját felépítését is az alapoktól tervezi újra. Élesen elhatárolódik nem csak a jobboldali populistáktól, de mindazoktól a politikai szereplőktől is, akik az elmúlt 27 évben magukat liberálisként definiálva szitokszóvá tették azt, és meg sem próbáltak észszerű, komolyan vehető alternatívát nyújtani a populizmussal szemben.

A Racionalista Párt nem jobb-, de nem is baloldali. Nem próbálja görcsösen beleerőszakolni magát valamelyik skatulyába, ehelyett egy teljesen új politikai spektrum mentén helyezi el magát: a populizmus ellenzékeként a racionalitás, a józan ész oldalán áll, és kérdéses ügyekben alátámasztott tények ismeretében alakítja ki az álláspontját, nem pedig aszerint, hogy az ideológiailag a párt profiljába illeszkedik-e - olyanja ugyanis nincs, hacsak az észszerűséget nem tekintjük ideológiának. Egyes ügyekben lehet, hogy a konzervatív megoldás célravezető, máskor pedig lehet, hogy a liberális. Még az is lehet, hogy bizonyos kérdésekben Orbán Viktornak van igaza, nem utasítunk el valamit csípőből csak azért, mert a Fidesz találta ki. Felfogásunk szerint a mai magyar demokrácia egyik legnagyobb rákfenéje az, hogy az egyes felek kényszeresen elengedik a fülük mellett egymás gondolatait, így aztán soha nem fogunk közös nevezőre jutni. 

Még egy fontos megjegyzés, mielőtt rátérünk a Racionalista Párt konkrét programjára: ez a program még csak vázlat, a párt alapítójának személyes ötleteire épül. Bár már most is megfogalmaz konkrét ügyekben konkrét javaslatokat, ami alapján körvonalazódhat a párt karaktere és felfogása, de ez a program csak akkor lesz teljes, ha széleskörű társadalmi vitát folytatunk az egyes kérdésekről, mely során minden álláspontot ütköztetünk, és összegyúrunk valamit közösen. A demokrácia súlyos betegségben szenved, aminek a populizmus térnyerése csak egy tünete - mi alaposan kivizsgáljuk a beteget, és tüneti kezelés helyett valódi terápiát dolgozunk ki. 

Ma az ellenzéki politika legnagyobb hibája az, hogy aszpirinnel próbálja gyógyítani a rákot.

A populizmus-járvány nem Orbánnal vagy Trumppal kezdődött.

Ez egy régóta lappangó betegség, 2016-ban csak a tünetek váltak fájdalmasabbá és látványosabbá.

Az ellenzék a tüneteket kezelné: váltsuk le Orbánt. Nagyjából ez a legfontosabb mondanivalójuk, de nem kínálnak komolyan vehető alternatívát. Persze, mondják, hogy mit csinálnának jobban: több pénz jut majd az oktatásra meg az egészségügyre, nem lesz korrupció, lesz több munkahely nagyobb fizetéssel, meg ilyenek - csupa unalomig ismert üres közhely, amiből vagy lesz valami, vagy nem, úgysem foglalkozik vele senki. Néhányan még esetleg próbálkoznak környezetvédelemmel, emberi jogokkal és más (fontos, de az átlagos választók 90 százalékát megszólítani képtelen) ügyekkel, mint ha csak arra játszanának, hogy ezekből leesik pár százaléknyi szavazat a pesti egyetemistáktól, és ebből eléldegélnek valahogy. Képtelenek tömegekhez szólni, egyszerűen azért, mert nem értik az embereket, és beletörődtek abba, hogy választást nyerni csak populizmussal lehet (és persze rengeteg pénzzel, ami csak a Fidesznek van) ezért inkább jobb meg sem próbálni. 

Ez a beletörődő defetizmus legalább annyit árt a demokráciának, mint a Fidesz ámokfutása. Elhiteti az emberekkel, hogy a politika alaptermészetéből fakadóan ilyen, ezért már nagyon sokan el sem mennek szavazni, legfeljebb a "kisebbik rossz" elvén arra, aki épp egy kicsit szimpatikusabb a másiknál, de nincs egy olyan politikai erő, ami mellé jó szívvel oda tudna állni a választók jelentős többsége. A Racionalista Párt ezt az űrt hivatott betölteni.

Igen, tudjuk: ezt mondták már az elmúlt 27 évben néhányan.

Nagyon sokan ígértek már fűt-fát, adócsökkentést, jobb egészségügyet, jobb oktatást, örök életet és ingyen sört (nem bántjuk a Kétfarkúakat, semmivel sem komolytalanabb ígéret ez, mint a "komoly" pártoké, sőt: ők legalább felvállalják, hogy nem komolyak, ezzel máris hitelesebbek a többi pártnál) ezért a Racionalista Párt ezt a felelőtlenséget nem követi el, mert tud jobbat, amivel képes megszólítani a jobb híján Fideszre szavazókat és az inaktívakat egyaránt:

A szembenézés programja

Szembenézés azzal, hogy hol rontottuk el.

Nem Gyurcsány, nem Orbán, hanem te és én: mind a tízmillióan.

Ma a politikában egy probléma esetén a bűnbakkeresés az elsődleges. Mindig mindenért más a hibás, és ez jobb- és baloldalon egyaránt jellemző. Ennek a felfogásnak véget kell vetni, és meg kell nézni, hogy mit csinálunk vagy gondolunk mi rosszul, és a másképp gondolkodók jól. Nem szégyen tanulni a másiktól, és közösen kitalálni valami kompromisszumos megoldást, ami mindannyiunknak megfelel - ez a Szembenézés Programjának elsőszámú és legfontosabb eleme. 

Manapság mint ha kötelező lenne beállni valamelyik csapatba, és ész nélkül ócsárolni a másikat, meg sem hallgatva, amit mond. Ha valamiben véletlenül a másikkal értesz egyet, akkor egyből áruló vagy, nincs átmenet, nincs középút, nincs értelmes vita, csak érzelmi, ideológiai csatározások. Ez az, amit 2016 óta divatos kifejezéssel post-truth korszakként (igazság utáni korszak) emlegetnek világszerte, pedig ha áttekintjük Magyarország rendszerváltás utáni belpolitikai eseményeit, nálunk ez a korszak kb 27 éve tart. Aki nem ért egyet ezzel, kérjük, írja meg, mikor volt az a bizonyos igazság-korszak, ami ezt megelőzte...

A populisták erre természetesen ráerősítenek: saját hatalmi érdekük által vezérelve mélyítik az árkot a társadalom különböző csoportjai között, az ellenzék viszont látványosan nem tesz azért, hogy ez másképp legyen: ők is leragadnak a folyamatos kritikánál, hogy a felcsúti kisvasút, meg hogy Orbán tönkretette az oktatást (a másik oldal ugyanezt mondja Gyurcsánnyal) miközben a problémák nagyságához képest jelentéktelen bagatell ügy az ilyesmi, és pont arról nem beszélünk, hogy konkrétan mi is a baj az oktatással - nem biztos, hogy csak a pénz, és egyáltalán nem biztos, hogy csak pénzzel megoldhatók a problémák. 

Lépjünk hát mi is túl azon, hogy ki mit csinál rosszul.

Nézzük meg inkább azt, hogy miben zseniális a Fidesz és személyesen Orbán Viktor, mik azok a konkrét vonások, amelyek sikeressé teszik a politikáját a megszámlálhatatlan gyanús ügy ellenére is.

A körúton innen és túl

A post-truth korszakhoz hasonló divatos kifejezés mostanság az alt-right és a white trash, melyeket az Egyesült Államok nagyvárosi, liberális értelmisége használ egy világnézetre és az azt valló társadalmi csoportra pejoratív értelemben: az egyszerű (alacsonyan képzett, jellemzően vidéki, kétkezi munkából élő) állampolgárokra. Felfogásuk szerint ők, ez a "buta és képzetlen, emiatt könnyen manipulálható tömeg" az oka mindennek, hiszen főleg ők szavaztak Trumpra, a Brexitre, itthon pedig ők a Fidesz fő bázisa, csak itt nem white trash, hanem korlátolt prolik, fidesz-birkák, vagy egyszerűen csak vidékiek, ami önmagában egy negatív, lekicsinylő kifejezés. Deplorables, azaz szánnivalók - szólta el magát még Hillary Clinton is 2016 őszén a Trump-szavazókra utalva.

Szakértők, publicisták és önjelölt megmondóemberek sokasága számára lett hirtelen érdekes ez a társadalmi csoport, amely 2016-ban látványosan szembefordult valamivel. Hosszasan próbálják elemezni, de nem tudják, nem értik, hogy ezek az emberek mit akarnak, miért frusztráltak, miért gyűlölnek, mi a fene bajuk van egyáltalán. Betudják annak, hogy azért csinálják ezt, mert hülyék, ez pedig nem csak téves gondolat, de még kártékony is: ez a lesajnáló, elitista hozzáállás az, ami azokat is a populisták karjába löki, akik egyébként a jobboldali-konzervatív ideológiákkal nem tudnak azonosulni, csak az őket lenéző elit iránti jogos ellenérzés ellen fejezik ki dühüket.

Orbán Viktor ezt nagyon jól tudja, és a Fidesz sikerének egyik legfontosabb kulcsa ez. Spoiler: a Racionalista Párté is ez lesz, erről kicsit később :)

Orbán közelről ismeri a keményen dolgozó kisemberek világát, hiszen ő is egy közülük, ebben a közegben nőtt fel, kiváló érzéke van ahhoz, hogy hogyan lehet megszólítani ezt a nem elhanyagolható réteget. Orbán Viktor (csakúgy, mint Donald Trump) nem lesajnálja, hanem felkarolja őket, vagy legalábbis eljátssza azt. Orbán saját életútjának köszönhetően viszonylag hitelesen tudja alakítani az egyszerű, bicskával szalonnázó parasztgyerekből kemény munkával gondos vezetővé vált politikus szerepét, a népnek pedig pontosan erre van szüksége: egy népmesei hősre, nem pedig arra, hogy "sokdiplomás, elkényeztetett városi hülyegyerekek" illetve külföldiek mondják meg nekik, hogyan kell disznót vágni és pálinkát főzni EU-konform szabályok szerint, "miközben fingjuk nincs, hogy mi van Budapest határán kívül, életükben nem dolgoztak egy egészségeset, csak a buziskodáson jár az eszük, meg a telefonjukat nyomkodják egész nap". Ez így meglehetősen sarkított és leegyszerűsített megfogalmazás, és nem is akarunk általánosítani, de a Fidesz-szavazók világában simán elképzelhető egy ilyen mondat.

Ha valaki le akarja váltani Orbánt, az első és legfontosabb feladata megérteni ezt a világot, és mondani valamit ezeknek az embereknek. A belvárosi elefántcsonttoronyból, a trendi kézműves sörözőkben elmélkedve ez nem fog menni, szét kell nézni a mindennapok Magyarországán, el kell menni vidékre, meg kell nézni, hogyan élnek ott az emberek, miért gondolkodnak úgy, ahogy. És ami még fontos: Orbán Viktort nem fogja egy másoddiplomás bölcsészekből álló szimpatikus, mosolygós fiatal csapat leváltani még akkor sem, ha őszintén hisznek abban, amit képviselnek, és a céljuk alapvetően nemes. A népnek egy határozott, kemény kezű vezetőre van szüksége, aki biztonságérzetet ad nekik ezekben a zűrzavarosnak tűnő időkben, és a szemükben Orbán Viktor pont ilyen a hibái ellenére is. Minden politikus lop, de Orbán legalább meghallgatja és megvédi a kisembereket, nem a globális nagytőke, vagy a liberalizmus fertőjében elbuzult migránssimogató nyugat pártján áll, és így tovább. Persze, hogy ez hazugság (emellett még ordas nagy hülyeség is) és ezért kell a Fideszt sürgősen leváltani, Orbán ugyanis érdekelt abban, hogy az emberek továbbra is így gondolkodjanak róla, a másképp gondolkodókban pedig ellenséget lássanak, pedig nem kellene, hogy ez így legyen. 

Vannak, akik azt mondják: reménytelen változtatni ezen a felálláson, az átlagos választó gondolkodását nem lehet megváltoztatni, ő ilyen (ostoba) és kész, elhisz minden hazugságot, ráadásul a Fidesznek korlátlan pénze és egyre több hírközlési csatornája van terjeszteni ezeket, amivel nem lehet versenyre kelni.

A Racionalista Párt ezt másképp látja, erre pedig 3 alapos oka is van. Erről a 3 pillérről sokat olvashatsz majd még ezen az oldalon, most csak nagy vonalakban a lényeg (elvégre ez még csak egy programvázlat, amiből tényleges program akkor lesz, ha tényleges igény mutatkozik rá, anélkül fölösleges koptatni a billentyűzetet és pláne fölösleges Orbán leváltásáról fantáziálgatni, ha egyszerűen a népnek ez a jó) :)

1: meglehetősen ellentmondásos, hogy egyszer a Fidesz-média, máskor meg a Facebook a hibás a populizmus és a dezinformáció terjedéséért. A Fidesz-média által elért emberek száma jócskán alulmarad a Facebookéhoz képest, a Facebook pedig nem csak Orbánéknak van gyakorlatilag ingyen (a hagyományos médiához képest), hanem bárkinek, és nehéz elképzelni, hogy Mészáros egyszer csak megvásárolja az internetet. Ráadásul az internet 2016-ban már rég nem a városi egyetemisták játékszere, hanem mindennapos használati eszköz a falusi idősek egyre nagyobb százalékának is, és ez a százalék csak nőni fog az idő múlásával. Sokmillió embert el lehet érni minimális befektetéssel, és bárki kiállhat a nép elé, aki csak mondani szeretne valamit az embereknek. Hogy senki nem mond semmi olyasmit, amivel meg tudnák szólítani a politikailag inaktív és/vagy a jobb híján Fideszre szavazó egyszerű átlagembereket, az nem a Facebook hibája, de még csak nem is a populistáké. Ők csak élnek egy lehetőséggel, amivel az ellenzék nem tud.

2, ezt egy kicsit bővebb terjedelemben kifejtjük: bár a Racionalista Párt nem az eddig kormányváltó próbálkozások modelljét követi (hiszen azok ha nem is fulladtak totális kudarcba, de nem is értek el komolyabb eredményt) de nem a spanyolviaszt próbálja feltalálni, hanem egy olyat, ami működhet, mégpedig azért, mert a történelem során egyszer már működött: a felvilágosodás korához térünk vissza, erről is kapta a nevét a Szembenézés mellett a második legfontosabb célkitűzés:

A Közéleti Felvilágosodás Programja, avagy a gnosziokrácia megteremtése

A gnosziokrácia (a görög gnosis, azaz tudás szóból - hogy nekünk is legyen már egy egyértelmű kifejezésünk a párt e fontos törekvésére, ami idővel talán a sajtóban is a post-truth ellenpólusaként közismert kulcsszóvá válik) az értelem kora a politikában.

2016-ra egyértelművé vált, hova vezet a választók rosszindulatú manipulálásán alapuló ostoba, felelőtlen, következmények nélküli politizálás, a társadalmi ellentétek folyamatos mélyítése, mindennemű racionalitást mellőző elvi, ideológiai alapú sárdobálás. Az, hogy ennek véget vessünk, a Racionalista Párt előtt álló legnagyobb és legnehezebb kihívások egyike, de mivel hisszük, hogy a demokrácia megújulásának alapköve ez, készen állunk rá, és van is rá terv.

Azzal az alapvetéssel kezdjük, hogy az emberek többsége NEM buta, nem gyűlölködő, nem náci, nem idegenellenes, még a Fidesz fő szavazóbázisát jelentő úgynevezett keményen dolgozó kisemberek és a 2016. októberi népszavazáson nemmel szavazók sem azok. Legfeljebb egyszerűbben gondolkodnak, valamint tájékozatlanok, emiatt nehezebben látják át a bonyolult összefüggéseket, ráadásul nehéz életkörülményeik miatt frusztráltak, dühösek, fásultak, és mindezek miatt könnyebben a manipuláció áldozatául esnek.

Az emberek nem hülyék. A felvilágosodás előtt a középkor embere sem volt az, amiért a pestist védőoltás és a higiéniás körülmények javítása helyett imával, vagy mindenféle kuruzslással próbálta gyógyítani. Ma már megmosolyogjuk, ha valaki ezt teszi, sőt: a pestist már csak a történelemkönyvekből ismerjük, de a középkorban hol volt még védőoltás, és ki mondta volna el a népnek, hogy a patkányoknak köze van ehhez az egészhez? Hiszen még a tudás egyedüli birtokosai, az uralkodók és a papok sem tudták, és amíg nincs jobb válasz, addig mindenki kénytelen elfogadni az egyetlen rendelkezésre álló magyarázatot.

Aki azt mondja, hogy az emberek hülyék, az egy hülye. :)

Az emberi faj kivételesen csodálatos a gondolkodás képessége miatt, és ez minden egyedben megvan. A Homo Sapiens az ősidők óta keresi a válaszokat a nyugtalanító jelenségekre, mint a tűzvész, az özönvíz, vagy épp a villámcsapás, a génjeinkbe kódolva ott van az az egyedülálló tulajdonságunk, hogy megkérdezzük: miért. Még saját létezésünk értelmét és célját is megkérdőjelezzük, és azokat követjük, azokat választjuk vezetőinkké, akik a kérdéseinkre választ, a problémáinkra megoldást, a bonyolult jelenségekre egyszerű és érthető magyarázatot adnak. Ez volt az őskorban a törzsi vezetők szerepe, a középkorban az egyházé, a modern korban pedig ez lenne a demokratikus vezetőké: választ adni az emberek kérdéseire. Aki választ ad, hatalmat kap cserébe, csak nem mindegy, hogy ezt a hatalmat a társadalom vezetésére, vagy félrevezetésére használja fel.

Persze minden korban vannak örök kétkedők, akik nem érik be a közkeletű magyarázatokkal, és nem nyugszanak, míg jobb választ nem találnak. Akik az őskorban a többséggel ellentétben nem fogadták el, hogy a tűz gonosz szellem, inkább közel mentek hozzá (vállalva akár azt is, hogy megégetik magukat) azok idővel bebizonyították, hogy a tűz megszelídíthető, az emberiség javára fordítható. Akik a középkorban nem fogadták el a bibliai magyarázatokat, például azt, hogy a villámcsapás az isten haragja, ehelyett akár életüket is kockáztatva kísérleteket folytattak vele, míg végül találtak jobb magyarázatot, és a történelem őket igazolta, hiába, hogy saját korukban istenkáromlás, eretnekség és biztos kárhozat várt arra, aki ellent mert mondani az egyház tanításainak. Mivel az egyházak a középkor végére csúnyán visszaéltük a hatalmukkal, pusztító vallásháborúkat robbantottak ki és közben mesés vagyonra tettek szert, megingott bennük az emberek bizalma, amit még tetézett a tudomány rohamos fejlődése a 18. században, aminek köszönhetően logikusabbnak tűnő magyarázatok születtek a világ működésére, és ezeket az új magyarázatokat az emberek szép lassan elfogadták, de még az egyház is - ékes bizonyítéka ennek az a pillanat, amikor villámhárítókat szereltek a templomok tornyaira.

A Racionalista Párt pontosan ezt fogja tenni.

A modern világ egyre bonyolultabb, sokak számára követhetetlen a fejlődés üteme, és a mindennapi életet meghatározó összetett rendszerek működése. Aki nem tudja tartani a lépést, az ridegnek és félelmetesnek érzi a mai világot, ezért a tradíciókban, a biztonságot adó megszokott, hagyományos értékekben keres menedéket. 

A változástól és az ismeretlentől való félelem természetes emberi tulajdonság, ahogy a tűztől és a villámtól is rettegtünk addig, amíg nem tudtuk, hogy pontosan mik lehetnek ezek, hogyan működnek, miként tudunk védekezni ellenük. 

Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyre többen érzik magukat a fejlődés vesztesének, a konzervatív populisták pedig ebből kovácsolnak hasznot: nem segítik az embereket, hogy megértsék a bonyolult összefüggéseket, ehelyett inkább ráerősítenek az ösztönös félelmekre, és megerősítik őket abban a hitben, hogy a világ tulajdonképpen egyszerű, csak épp valamiféle gonosz erők törnek az ő biztonságos, régi, kedves emlékekkel teli életüket, amit csak velük összefogva lehet megvédeni. A populisták azt mondják, hogy mindenki, aki ellenvéleményt fogalmaz meg, az "azokkal" a gonoszokkal van, és közvetve az az átlagemberek biztonságára tör, ez pedig kifejezetten káros, hiszen ellehetetlenítik a párbeszédet és ezáltal a megbékélést.

Ezt persze egyre többen átlátják. Sokan tudjuk, hogy valójában minden nehézség ellenére egy fantasztikus korban élünk, amikor a világ bármennyire is bonyolult, sokkal könnyebben megismerhető és megérthető, mint valaha. Nem pusztítanak járványok, évtizedek óta nem láttunk háborút, ráadásul az emberiség teljes történelme során felhalmozott tudás bárki számára könnyen elérhető, így aki válaszokat keres a kérdéseire, megtalálhatja.

Megvan ennek is a hátulütője, hiszen a rossz válasz, a szándékosan téves, félrevezető információ is gyorsabban terjed, és ezek könnyebben el is jutnak az átlagemberhez, mégpedig azért, mert akiknek hatalmi és gazdasági érdekükben áll terjeszteni ezeket, meg is teszik. Az értelmiségi elit bűne ebben a történetben az, hogy nem tesz ellene. Panaszkodik, hogy milyen sok az álhír, és milyen sok "hülye" hisz ezeknek. "Miért nem végeznek az emberek fact-checket, vagyis miért nem járnak utána annak, amit hallanak-látnak-olvasnak, miért hisznek el minden hülyeséget a tévében meg a Facebook-on?" - morgolódnak és bosszankodnak az emberi hülyeség határtalanságán, meg hogy "ezeknek" is ugyanannyit ér a szavazatuk, mint egy mesterdiplomás professzoré. Aztán meg csodálkoznak, hogy "ezek" akár bosszúból is ellenük szavaznak (mindegy, kire) mert azért annyira mégsem hülyék, hogy ne érezzék a feléjük áradó megvetést. Igen, a konzervatív populisták is rátesznek egy lapáttal erre, de azért senki nem mondhatja, hogy az ellenzéki értelmiség nem adott alapot arra, hogy a nép azt gondolja: az értelmiség lenézi a kisembert, és cserben hagyta őt. Emiatt lázad a nép, és ezt használja ki Orbán Viktortól Donald Trumpig az összes politikus.

A Racionalista Párt meghallja az embereket. Nem nézzük le, és nem nézzük hülyének azokat, akik Trumptól vagy Orbántól remélnek megoldást, ehelyett megismerjük és megértjük a problémáikat, melyekre komolyan vehető alternatív megoldási javaslatot teszünk. Ez programunk harmadik legfontosabb alappillére: az átlag választó fejével gondolkodunk és az ő nyelvükön beszélünk ugyanúgy, ahogy a Fidesz is teszi.

Tudjuk, hogy az emberek egyszerű válaszokat keresnek a bonyolult kérdésekre, de hisszük, hogy a mai világban rendelkezésre álló infokommunikációs technológiákat segítségül hívva a legbonyolultabb összefüggéseket is el lehet magyarázni egyszerűen, költséghatékonyan, jelentős közönséget elérve. Az álhírek és összeesküvés-elméletek működési mechanizmusát vesszük alapul, és használjuk fel jó célra. A Közéleti Felvilágosodás Programja tulajdonképpen a politikai kommunikáció teljes újraértelmezése, amely magában foglalja a választók tudatosságának növelését célzó kampányokat, valamint a választási kampányok teljes reformját, hogy végre ne az érzelmek és makacs beidegződések, hanem a tények és racionális gondolatok uralják a közbeszédet.

Nehéz munka vár ránk, de nem lehetetlen a küldetés. Senki nem az aktuális világnézetével születik, minden ember a saját életében, saját környezetében szerzett tapasztalatok és külső véletlen, valamint irányított hatások összessége alapján alakítja ki álláspontját, ami idővel változhat. A Racionalista Párt alapítója is messziről indult, göröngyös utat járt be, és sokmindent átértékelt magában, mire eljutott idáig. Most, hogy már nagyjából bemutattuk a program alapköveit, ismerd meg azt is, ki áll az egész mögött, és milyen személyes célok mozgatják ezt a programot. 

Bizonyára vannak, akik tűkön ülve várják, hogy a történet mögött húzódó Gyurcsány-szál is napvilágra kerüljön, hogy ezzel már most lehessen egyet rúgni a Racionalista Pártba, de sajnos Habony főállású karaktergyilkosai ezúttal hoppon maradnak... :)

Nem Gyurcsány, nem Soros, és még csak nem is a háttérhatalom: egyszerűen csak egy hétköznapi adófizető magyar állampolgár. Aki ráadásul elkötelezett Fideszes volt egykor, és egy kicsit még ma is az - na, erre varrjatok gombot :)

Ez vagyok én, Tomanovics Gergely, vagy ahogy az "elmúltnyolcévben" talán ismerhettél: Gery Greyhound. Történetemet és a Racionalista Párt ötletének kidolgozásáig vezető hosszú utamat részletesen megírtam 2016. szeptemberében, az őszödi beszéd 10. évfordulójára időzített életrajzi könyvemben (ezt ingyen letöltheted a saját blogomon e-book formátumban) úgyhogy itt most csak (viszonylag) röviden a lényeg.

Soha nem érdekelt a politika, mert meggyőződésem volt, hogy ez az egész cirkusz nem szól másról, mint hogy két csapat gátlástalanul, egymáson átgázolva harcol a hatalomért, hogy aztán a nyertes kényelmesen eléldegéljen belőle. A nép egyik fele lelkesen asszisztál ehhez (talán mert nincs jobb dolga?) a másik fele pedig tiszta szívből leszarja, mert ezer más fontosabb baja van, például a napi túlélésért való reménytelen küzdelem. Napi 10-14 óra fárasztó munka mellett kit érdekel, hogy "azok ott fönt" mit balhéznak, nem lesz jobb az élet attól, hogy az egyik vagy a másik kerül hatalomra. Persze feszültséglevezetésre jó, akár egy focimeccs: te csak ülsz a tévé előtt egy sörrel a kezedben, szurkolsz a csapatnak, és ha nyer, te büszke vagy, és egy kicsit talán boldog is. Nem tettél érte semmit, de megérdemled a sikerélményt, mert a munkahelyeden pont fordítva van: ha megfeszülsz, akkor sem jutsz egyről a kettőre.

Innen indultam én is. 

2006-ban, 24 éves koromra jutottam el odáig, hogy nagyjából 2 választási lehetőségem van: beletörődök (és idővel belebolondulok) abba, hogy nekem ennyi jár az élettől, vagy elmegyek külföldre szerencsét próbálni. A harmadik lehetőség lett volna, hogy történik valami váratlan csoda, de a csodákban már akkor sem hittem, és mivel az a típus sem vagyok, aki képes beletörődni a rossz dolgok megváltoztathatatlanságába, így kizárásos a második opció maradt, és 2007-re komolyan tervbe volt véve, hogy elmegyek innen. Óceánjáró hajó volt a legfőbb álmom, sok beszámolót olvastam olyanoktól, akik már korábban kimentek kemény munkával megcsinálni a szerencséjüket.

Aztán 2007-ben mégiscsak csoda történt, amikor a Fidesztől kaptam egy lehetőséget. Akkori helyzetemben hülye lettem volna nemet mondani rá, mégiscsak ők voltak a szimpatikusabbak a szocikhoz képest, mi baj lehet belőle - így csöppentem a politika világába. A mai napig aranykornak nevezem az ott töltött 4 évet, életem eddigi legjobb időszaka volt sok fontos tanulsággal. Egyrészt megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy az életnek milyen különböző dimenziói léteznek az én kis megszokott világomhoz képest, és hogy milyen apróságon múlhat az, hogy átkerülsz egyikből a másikba. Örök életre szóló tanulság volt ez, ami megerősített abban, hogy soha nem szabad beletörődni, ha épp valami rossz. Másrészt érdekes volt belülről látni a számomra korábban ismeretlen politikai gépezet működését, benne azokat a lelkes, kreatív, tenni akaró fiatalokat, akik tényleg legjobb lelkiismeretük szerint dolgoztak egy jobb országért. Meghatározó élmény volt Orbán Viktort személyesen látni, élőben egy teljesen más személyiségnek tűnt, mint képernyőn: a mai napig hiszem, hogy ő meggyőződéssel hisz abban, amit képvisel (még ha az sok szempontból rossz is) és a szíve mélyén sok embernek jót akar (csak sajnos még többnek tesz vele rosszat). Büszke voltam rá, és egy valóra vált álom volt számomra, hogy részese lehetek ennek az egésznek, még ha csak egy apró és jelentéktelen fogaskerékként is.

Ez az álom a 2010-es kormányváltás után elég hamar szertefoszlott, ennek körülményeiről sokat írtam a könyvemben. 2011 végén végérvényesen vége is lett, és politikai felfogásomat tekintve visszakerültem a kiindulópontra: ez az egész cirkusz nem szól másról, mint hogy két csapat gátlástalanul, egymáson átgázolva harcol a hatalomért, hogy aztán a nyertes kényelmesen eléldegéljen belőle. Ezt azóta több egykori fideszes ismerősöm is megerősítette, ha nem is ilyen nyílt beismerésként. Ők azt mondják, a hatalom természetéből fakadóan ilyen, és tulajdonképpen én voltam a hülye, amiért naivan hittem abban, hogy tényleg azért dolgozunk, amiről beszélünk. 

Egészen 2015-ig nem is zavart ez az egész. Próbáltam beletörődni, hogy a politika ilyen, és kész, mert a nép hülye, és neki ez kell. Feszültséglevezetésre jó, akár egy focimeccs, az emberekben egyre növekvő feszültség is csak arra jó, hogy ezt meglovagolva egy jól sikerült orbánozással index-címlapra lehet jutni a blogoddal, és sok virtuális vállveregetést, Facebook-lájkot be lehet zsebelni, és legalább kiereszted a gőzt, ha már mást nem tehetsz.

Próbáltam beletörődni... De nem sikerült.

2015-16 környékére sok minden változott, például a Fidesz az egyre csökkenő népszerűségét látva egyenesen hadat üzent a józan észnek, és turbófokozatra kapcsolta a gyűlöletkeltő populizmust. Már nem csak arról szólt a politika, hogy ki lop többet, hanem kifejezetten káros folyamatok indultak el: a világ fejlődésével való látványos szembefordulás, a kormány intézkedéseit bíráló demokratikus gondolkodók megbélyegzése és megfélemlítése, ezzel a párbeszéd ellehetetlenítéseKörülbelül 2015 nyara volt az a fordulópont, hogy már nem a Fidesz a kisebbik rossz, hanem Gyurcsány, és ez tőlem nagy szó. Gyurcsánynak ugyanis meglátásom szerint személyes felelőssége van abban, hogy ide jutottunk, és az egész töketlen baloldali "ellenzéknek" el kéne gondolkodnia azon, hogy miért nem képes vállalható alternatívát kínálni, minek vannak még egyáltalán ahelyett, hogy elmennének mondjuk egy autómosóba dolgozni, vagy ilyesmi. Orbánozni, stadionozni meg felcsútikisvasutazni bármelyik random internetes troll tud, sőt, sok civil blogger és újságíró ezt sokkal jobban és elegánsabban csinálja, politikusként azért ennél több kéne.

Ekkor jött villámcsapásként a felismerés: én is csak fikázok és kritizálok, pedig én is gondolkodhatnék, és akár tehetnék valami konkrét javaslatot, hogy én mit csinálnék jobban. A demokrácia állítólag azt jelenti, hogy a nép uralkodik, márpedig a nép az nem Orbán Viktor és nem is Gyurcsány Ferenc, hanem tízmillió magyar állampolgár, köztük én is. Ha azt mondom, hogy a nép hülye, az sajnos rám is vonatkozik. Ha csak a fideszeseket hülyézem le, akkor is, hiszen 2006-os önmagam is ide tartozik. Innen már csak egy lépés volt az első gondolat: 

A Fidesz-szavazókban nem a megvezetett birkát kell látni, hanem egykori önmagamat.

Én sem tartom magam birkának, amiért bíztam a Fideszben. Kifejezetten rosszul esett, ha ezt mondták (voltak, akik már a 2010-es kormányváltás előtt is előre megmondták, hogy ez lesz, mert ők aztán olyan okosak) és nem segített jobb belátásra térni, sőt: egyre makacsabbul hittem abban, hogy a Fidesz csakazértis jobb lesz, a károgók pedig majd fülüket-farkukat behúzva sunnyognak el. Még az alaptörvény asztalkájánál meg a NENYI-nél is azt mondtam, hogy biztos az elején lenyomják ezeket a kötelező hülyeségeiket (mint a koronaúsztatás az ezüsthajón meg a többi) aztán majd mindenki megláthatja, hogy jobb lesz, ugyanúgy, mint 1998-2002 között.

Nem így történt, sokan beláttuk. De erről nem azok tehetnek, akik 2010 előtt ebben reménykedve egy történelmi jelentőségű felhatalmazást adtak a Fidesznek, hogy jobb irányba terelje az ország sorsának alakulását. Ha adsz egy öngyújtót valakinek, hogy rakjon tüzet és melegedjetek mellette együtt, ő pedig ránk gyújtja a közös házunkat, akkor te is csak egy félrevezetett áldozat vagy, és komoly árat fizettél azért, hogy megbíztál az illetőben. Most viszont nem az a megoldás, hogy ezen rágódunk, hanem eloltjuk a tüzet, és egymást segítve újjáépítjük a házat. Vagyis a hazát.

Ami fontos: én sem egyik napról a másikra láttam be, hogy a Fidesz ugyanazt folytatja, amit a szocik elkezdtek. Hiába, hogy belülről is láttam a rendszer hibáit, és az ország történéseivel is jobban képben voltam az átlagos választóhoz képest, a kognitív disszonancia akkor is egy lassan őrlő malom. Szép lassan, apránként fogadtam el, hogy rossz oldalon állok, és a felismerésben nem az segített, ha valaki orbán-seggnyalónak nevezett, hanem ha érvekkel, kulturáltan közeledett felém, és felvilágosított, hogy miben tévedek. Így kell nekünk is viszonyulni azokhoz, akiket a józan ész oldalára szeretnénk állítani a saját érdekében. A 2006 előtti önmagamhoz hasonló keményen dolgozó kisember tizen-akárhány óra munka után bőven beéri azzal, amit az esti fél órás tévéhíradóban lát, ha egyáltalán érdekli annyira, hogy nézze. Nem fog fact-checket végezni, nem fog utánajárni, nem fogja érdekelni a dolog, csak akkor, ha valaki ráébreszti erre. Készen csomagolva kell eljuttatni hozzá az érveket és bizonyítékokat, könnyen emészthető formátumban, stabil minőségben. Az emberek alapvetően szeretnek érdekességekre bukkanni, amelyek magyarázatot adnak olyan kérdésre is, amit talán maguktól eszükbe nem jutott feltenni. Ezt bizonyítja az összeesküvés-elméletek és a bulvár- és/vagy álhírek népszerűsége, a különféle alternatív elméletek közönsége a legkülönfélébb témákban. Az emberek keresik a válaszokatt - csak nem találják őket. Ezt kell alapul venni, és ezt kell jobban csinálni. Ez hát a terv.

Egyébként mindaz, amit a Racionalista Párt programjában írtam az önmagunkkal való szembenézésről és saját hibáink felismeréséről csupa olyasmi, amin én már átmentem az elmúlt 10 évben. Úgy gondolom, ha tényleg változást szeretnénk az országban, azt magunkban kell kezdeni, és én megtettem a tőlem telhetőt - mondhatnám úgy is, hogy vállaltam a kísérleti nyúl szerepét. Sokba került nekem ez az elmúlt néhány év mind erkölcsileg, mind pénzügyileg, és rossz pillanataimban nagyon sokszor vertem a fejem a falba, hogy a francért nem tudtam a seggemen maradni 2011-ben, hiszen ha a politika ígyis-úgyis egy mocskos dagonya, legalább jól járhattam volna vele. Ki tudja, hol lennék ma, ha nem dobom el a lehetőséget. Ugyan hazaárulónak tartana az ország egyik fele, de az Adrián egy luxusjachton ülve egy korsó jéghideg minőségi sört kortyolgatva talán túl lehet élni. Más utat választottam, és aki ismer engem, az tudja: amit elkezdek, azt végig is nyomom, és előbb hajszolom magam az idegösszeomlás szélére, mint hogy feladjam. Nehéz eltántorítani az elhatározásomtól, szánalmas lejáratási kísérletekkel kár is próbálkozni. Ember vagyok, az én utam sem hibáktól mentes, követtem el ordas nagy baromságokat az életemben, és biztos vagyok benne, hogy ezeket valaki meg fogja próbálni előkotorni, de őszintén szarok rá. Ezekkel együtt jutottam el ide, és ezekkel együtt vagyok az, aki vagyok. Hiszen 2006 megmutatta: soha, de tényleg soha nem szabad feladni még akkor sem, ha elönt a szar. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire hálás vagyok a Fidesznek ezért. A közéleti felvilágosodás ötlete sem született volna meg az elmúlt 10 év tapasztalatai nélkül, de most sajnos buknia kell a Fidesznek, és ami a legfontosabb az egészben, hogy mindezt a józan ész mondatja velem, nem pedig Soros György, a norvégok, vagy a háttérhatalom. A Magyar Idők, Bayer Zsolt, G. Fodor Gábor és az összes többi, magát újságírónak képzelő szervilis nyomorék geci már most nyugodtan kinyalhatja a seggemet, ebben ugyanis vérprofik. Ezt nagyon régóta ki akartam adni magamból, és most jól is esett, néha kell ilyen is, már csak azért is, mert pont ők ünnepelték a politikai korrektség végét, az pedig valahogy így néz ki. Tényleg ezt akarjátok? Alpári tahóként fröcsögni bárki tud, eddig is volt rá lehetőség és ti meg is tettétek, szóval nem értem, minek örültök ennyire, de mindegy is, mert ez nem fog előre vinni. Inkább beszéljünk végre normálisan és komolyan arról, hogy mi a búbánat legyen ezzel a szerencsétlen országgal, mert akár tetszik, akár nem, ez az ország mindannyiunké, és az általatok migráncssimogató libsiként aposztrofált "soros által pénzelt álcivilek" és "halálkultuszt (WTF) ünneplő deviánsok" is pont ugyanolyan magyar emberek, mint ti, és a kormány hivatalba lépésekor nem csak a nemzet egyik feléért vállalt felelősséget.

Térjünk vissza a racionálisabb hangnemre: készen állok arra, hogy erőfeszítéseket tegyek a változásért, de be kellett látnom, hogy egyedül kevés vagyok hozzá. Szerettem volna például, ha egy ütős videóval debütálhat a kezdeményezés, ezért is húzódott ilyen sokáig, mert próbálkoztam, de végül félretettem a többi közé, hogy ha majd nem egyedül leszek rá, akkor talán meg lehet csinálni. Ez ugyanis komoly problémám manapság: a mi éveinket sem tudtam volna egyedül összerakni úgy, hogy olyan hatást érjen el, amilyet elért. Egyedül nem lehet ilyet. A könyvemben is írtam: elértem a korlátaimat, és már egy kicsit kezdek bele is fáradni abba az érzésbe, hogy magányosan küzdök ezzel. 

Látom, hogy sokan és egyre többen szeretnénk egy élhetőbb, jobb, szabadabb és fejlődő országot, és ez bizakodásra ad okot, de nagyon fontos, hogy végre elkezdjük megérteni a választókat, és türelemmel, érthetően, segítő szándékkal beszéljünk velük, különben semmire nem megyünk, legfeljebb az a bizonyos 5 százalék jön össze, mint az eddigi ellenzéki próbálkozásoknak.

Azért írtam le ezt a személyes részt, hogy egyértelművé tegyem: komolyak a szándékaim. Vannak konkrét ötletek, és "racionálisan aktuális kérdésekről" című sorozatban meg is fogom osztani őket, a visszajelzésekből meg majd kiderül, hogy van-e széleskörű társadalmi igény a demokrácia megújulására, vagy fölösleges erőlködni. Nekem nincs vesztenivalóm, ha ez sem jön be, akkor levonom a következtetéseket, és ha nincs más lehetőség, akkor nyugodt lelkiismerettel hagyom a fenébe. Én megtettem a tőlem telhetőt, ennyire voltam képes. Ha nem jön össze, legfeljebb a szívem fog megszakadni, amiért ez az ország ilyen. Valahogy majd megpróbálom túltenni rajta magam, építgetem a saját jövőmet és politizálás helyett többet járok el pokémonokra vadászni, vagy valami ilyesmi, közben csendben reménykedem benne, hogy nem bassza szét a populista politika az egész Európai Uniót és benne Magyarországot, meg hogy nem halok meg idő előtt valami életmentő műtétre várva.

Na, de ezt a pesszimizmust hagyjuk meg azoknak, akiknek nincs cselekvési tervük. :)

Talán így célkitűzésként egyelőre elég (sok?) is. Mégegyszer megismétlem, hogy ez az egész még csak vázlat, 1-2 mondatot biztos jobban is meg lehetne fogalmazni, egyelőre a főbb célkitűzések ismertetése volt a cél, valamint az, hogy hangsúlyozzam: aki nem ért egyet a kormánnyal, az nem feltétlenül Soros miatt teszi. Legyen itt most ennyi, és mostantól konkrét ügyekben tett konkrét nyilatkozatok és konkrét tervek lesznek olvashatóak ezen az oldalon, közben lassan elkészül a rendes weboldal is. Most már ne én beszéljek egyedül, ti jöttök, őszintén. Hülyeség az egész, vagy van benne némi ráció?

Ha az utóbbi, akkor kövessétek a Racionalista Pártot a Facebook-on, valamint lépjetek be a program megvalósításának konkrét létrehozásáért létrehozott titkos* Facebook-csoportok egyikébe, vagy akár az összesbe. Lehetsz Fideszes, Jobbikos, konzervatív vagy liberális, ez a párt a tiéd is, érted is jött létre.

*nem annyira titkosak, hiszen itt van hozzájuk link, de ha mondjuk zavarna, hogy a főnököd látja a tagságod tényét, akkor ebből nem lesz gond, mert nem nyilvánosak a csoportok és kívülről nem látható, amit a posztolsz. Dolgozni fogunk azon, hogy ha a főnöködet zavarja a munkavállaló önálló véleménye, akkor idővel ő érezze kellemetlenül magát emiatt és kizárólag őt fenyegesse retorzió, de egyelőre maradjunk a realitás talaján.

Facebook oldal: https://www.facebook.com/racionalistapart/

Aktivista csoport - akik részt vennének különféle szervezett megmozdulások és spontán, figyelemfelkeltő gerillaakciók lebonyolításában az ország egész területén.

Kreatív kommunikációs alkotói csoport - grafikusok, videósok, marketingesek, zenészek, akik a Racionalista Párt arculatát meghatározó kreatív anyagok elkészítésében tudnak segíteniA párt alapítója e csoport oszlopos tagjaként is ki fogja venni a részét a munkából, hiszen az egyik legfontosabb az első fázisban az elgondolkodtató, tájékoztató, szemfelnyitó, mindezek mellett minőségi kreatív anyagok készítése és terjesztése.

Szakértői csoport - orvosok, tanárok, jogászok, adószakértők és más fontos területekre rálátó illetékeseket várunk, akik megosztanák velünk a saját területükön tapasztalható megoldásra váró problémákat, hogy közösen kitalálhassunk rájuk valamit, és hogy igény esetén a kreatív csoport eszközeivel segítsük, hogy a kérdés a közvélemény nyilvánossága elé kerüljön.

Söröző csoport - kötetlen, komoly és komolytalan beszélgetés, összejövetelek szervezése, mémek, viccek, akármi.

Sajtó csoport - kifejezetten jóarc újságíróknak, akik segítenek, hogy a hangunk minél messzebbre eljusson, vagy kérdezni szeretnének. Mi nem akarunk újságot venni, hiszen minőségi újságírást eddig nem láttunk pártpénzből, de azért szeretnénk, ha valaki írna a létezésünkről és a gondolatainkról - cserébe mi igyekszünk sok kattintást hozó minőségi kreatív tartalmakat előállítani.

Ellenzéki dühöngő csoport - itt anyázhat kamuprofillal Bayer Zsolt (vagy bárki, akinek van hozzá kedve és/vagy ezért kapja a fizetését) a többiek pedig hozhatják a popcornt és derülhetnek egy jót :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://racionalistapart.blog.hu/api/trackback/id/tr3311994874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.