Nagyon sok és nagyon hosszú bejegyzés született már a Racionalista Párt elképzeléseiről ezen a blogon.

Tudjuk, hogy ez a szövegmennyiség így elsőre borzasztóan terjedelmes, sokak szemében ömlengésnek tűnő kesze-kusza handabanda (Orbán után szabadon) ami legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, ha nem többet... 

Ebben a most induló sorozatban rövid írásokban próbáljuk összefoglalni az eddigi visszajelzésekre reflektálva, melyek közül rögtön az első és legfontosabb:

Ez most egy újabb, sokadik ellenzéki párt-próbálkozás, hogy tovább "szalámizzuk" (sic!) a kormánnyal elégedetlen választókat?

Nem.

A Racionalista Párt egyrészt a szó szoros értelmében véve egyáltalán nem párt, másrészt a szó szoros értelmében véve nem is ellenzéki, legalábbis semmiképp nem a kormány ellenzéke.

Mindazok a kormányváltó kezdeményezések, amikkel az ellenzéki pártok próbálkoztak, láthatóan működésképtelenek voltak, kár is tovább erőltetni, és főleg kár még egy sokadik ilyen pártot létrehozni.

Ennek megfelelően a Racionalista Pártnak egyelőre nincs is miniszterelnök-jelöltje, taggyűlése, pártirodája és ifjúsági szervezete, de még csak elnöke vagy tagsága sem - ezek ugyanis egyelőre teljesen fölösleges részletkérdések, amik egy újonnan alakuló párt nagyjából összes kapacitását lekötnék, miközben nem vezetnek eredményre.

A Racionalista Pártnak egyvalamije van csak, ami viszont pont a többi pártnál hiányos: konkrét, kézzelfogható, többé-kevésbé részletes stratégiája, ami megpróbálja másképp megközelíteni a problémákat, mint ahogy azt Magyarországon a politikától megszoktuk.

Ez a stratégia a Harmadik Felvilágosodás Programja nevet kapta, ide kattintva olvashatsz róla.

Vigyázz, hosszú, de pont erről is van benne szó: választást nyerni csak rövid és tömör, érzelmekre ható üzenetekkel és félelemkeltő manipulációval lehet (ezt hívjuk mostanában divatos kifejezéssel populizmusnak, és ezt látjuk ma Amerikától Franciaországon át Törökországig szerte a világon) és ezen mindenképp változtatni kell, ha változást szeretnénk.

Akárhány százezren akarunk ugyanis változást, ha a többség nem akar - márpedig jól láthatóan nem akar, vagy nem mer.

- Valaki azért, mert neki így jó, ahogy van - esetleg azért, mert a rendszer haszonélvezője.

- Valaki azért, mert ugyan nem jó, de 27 év alatt beletörődött, hogy a demokrácia ilyen, ennyit tud.

- Valaki azért, mert azt gondolja, hogy a politika az ő hétköznapi életére nincs hatással, a problémái nem fognak megoldódni tőle

- Valaki pedig azért, mert egyszerűen fél. Fél a változástól, vagy egyszerűen fél attól, hogy a véleménye miatt bántódása esik

A Racionalista Párt küldetése, hogy változtasson azon, ahogy ma Magyarországon az emberek többsége a politikára és a demokrácia működésére gondol.

Változtatunk az állam és polgárának egymáshoz fűződő viszonyán (ez a kettő ugyanis csak a mostani politikusok, valamint a rendszerváltás előtt szocializálódó állampolgárok fejében jelent két külön dolgot) valamint azon, ahogy egymással kommunikálunk: az érzelmi-ideológiai csatározások helyett mi a tényszerűséget, az objektivitást, a józan észt képviseljük.

Véget vetünk annak a poszt-feudalista, poszt-szocialista felfogásnak (ahogy mi hívjuk: ludasmatyizmus és döbrögizmus) hogy az uralkodó és a nép alá- és fölérendelt viszonyban van egymással. Nem, a demokráciában ez pont fordítva van: a politikusok nem a főnökeink, hanem az alkalmazottaink, akik a tőlünk kapott fizetésért elvégzik a rájuk bízott munkát, a sajtó pedig segít nekünk ellenőrizni, hogy jól dolgoznak-e.

A Közösségi Közszolgálati Média létrehozásával felvesszük a harcot a manipuláció, a szándékos félrevezetés, az álhírek, és a választókat hülyének néző ostoba propaganda ellen. Kommunikációnk alapelve az "infotainment", vagyis a választópolgárok ismereteinek bővítése oly módon, hogy az érdekes, szórakoztató és népszerű legyen - ez a jó értelemben vett populizmus. Ehhez ma már mindannyiunk számára elérhető hatékony eszközök vannak, és ebben a bejegyzésben konkrét példákat is láthatsz, hogy mi is ez a gyakorlatban.

Egész röviden erről szól ez a stratégia, erről olvashatsz bővebben ezen a blogon sokat. Sajnos így nagy vonalakban nagyon nehéz úgy megfogalmazni, hogy komolyan vehető legyen, de reményeink szerint hamarosan sikerül bebizonyítanunk, hogy működőképes a koncepció.

Addig is, ha van kérdésed, tedd fel itt kommentben, vagy lájkold a Racionalista Párt Facebook-oldalát és írj üzenetet - mindenkinek a véleményére és észrevételeire szükségünk van, csak így fogunk tudni közös megoldást találni az országunk jövőjét fenyegető problémákra.

Az adórendszer működése és az állampolgárok adózáshoz fűződő viszonya az egyik legellentmondásosabb dolog ma Magyarországon. Adjon az állam több pénzt az oktatásra, de ha számla nélkül egy ezressel olcsóbban jön ki a mosógépszerelő, akkor nem kell számla. Komoly szemléletformálásra van szükség mind a politika, mind az átlagemberek szintjén, a Racionalista Párt ezért mindkettőt fontos küldetésének tekinti. Ez most ismét egy kicsivel hosszabb cikk lesz, amiben megpróbáljuk a problémát és a megoldási javaslatot is részletesen. Spoiler: legfontosabb ígéretünkhöz híven ebben a programban sem ígérünk több pénzt az oktatásra. :)

Elvesztette közpénz jellegét - vagy eleve meg sem találta azt

A magyar ember nem hülye. Ha azt érzi, hogy a hatalom átveri, megkárosítja és a képébe röhög, akkor kiskaput keres és lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználja azt, hogy így vegyen revansot. Nagyon sokan érzik úgy, hogy a befizetett adó egy nagy feneketlen zsákba kerül, amiből a politikusok kedvükre vehetnek ki annyit, amennyit nem szégyellnek. "Ha a kandallóban elégetem a pénzt, akkor is hasznosabb célra megy" - gondolja magában Kovács Béla egyszerű állampolgár, amikor a Sógor-Koma BT nevére kér áfás számlát a bruttó 400 000 forint értékű 4K 3D okostévéről, amit aztán a Sógor-Koma BT irodai eszközként elszámolhat költségként, a visszaigényelt 85 040 forintnyi áfát pedig megfelezik. Béla elégedetten pakolja be új szerzeményét a "céges" autójába, hazafelé pedig a "használtan" 0% ÁFA-tartalommal vásárolt okostelefonjában levő szlovákiából rendelt memóriakártyára az nCore-ról letöltött kedvenc slágereit hallgatja felettébb nagy jókedvvel. Otthon a gyerekek már alig várják, hogy az új tévén végre 3D-ben nézhessék meg kedvenc animációs filmjeiket, gyorsan le is töltenek párat a torrentről, míg apu hazaér.

"Mi az a néhány tízezer forint, amikor a politikusok milliókat harácsolnak össze" - nyugtatja meg magát Béla. Nézi a gyerekei felhőtlen mosolyát, és neki ez a legfontosabb. Adta volna inkább az államnak a pénzt, a kölykök meg nézzék tovább a régi vacak tévét, amin még YouTube sincs? De ha ki is tudná fizetni teljes áron, 40 ezerből kijön egy Michelin-csillagos családi vacsora vagy két éjszaka valami egyszerűbb szállodában, hát ki az a hülye, aki inkább odaadja az államnak - úgysem az oktatásra költenék, hanem kisvasútra meg stadionra. A legsúlyosabb probléma pontosan ez, hogy akkor is ezt csináljuk (és tegyük a szívünkre a kezünket: ha van rá lehetőségünk, nagyon sokan) ha nem visz rá a kényszer, és bár a politika felelőssége is megkérdőjelezhetetlen, de mi is sárosak vagyunk: ami a fővárosi önkormányzatnak a 400 milliárdba kerülő négyes metró, a megyei hivatalnoknak a 400 milliós EU-pályázat, az Bélának a 400 ezres tévé. Kicsiben-nagyban, pártállástól és társadalmi státusztól függetlenül próbálunk túljárni a felettünk levők eszén még akkor is, ha nem muszáj, ennek pedig mélyen bennünk gyökerező kulturális okai vannak, elég végignézni a népmeséinket: a szegény, de ravasz és józan paraszti ésszel megáldott Lúdas Matyi háromszor is kicselezi a bugyuta, ennek ellenére indokolatlan mértékű vagyonnal és hatalommal rendelkező Döbrögi uraságot. Mindannyian szeretünk egy kicsit Lúdas Matyik lenni, okosabbnak és rátermettebbnek érezni magunkat a rajtunk uralkodó eliten, márpedig ilyen mentalitással sajnos nem fogunk tudni működő gazdaságot építeni, hiába cseréljük le a Döbrögi uraságainkat 4 vagy 8 évente egy másikra. Nagyon fontos lenne tudatosítani magunkban: ha az államot akarjuk kicselezni, akkor saját magunkkal babrálunk ki. 

Az állam ugyanis mi vagyunk

Érdekes, hogy míg az egyik oldalon a gonosz Döbrögi uraságot látjuk az államban, addig a másikon gondoskodást és baj esetén segítséget várunk el tőle. 40 év szocializmus véste a magyar nép kollektív tudatába ezt a gondolkodást, és ma a NER sem segít azon, hogy másképp tekintsünk rá, pedig több okból is szükség lenne rá.

A demokrácia egyik rákfenéje az, hogy mivel valahol a szívünk mélyén sokan mi is hibásnak érezzük magunkat, szép csendben tűrjük, hogy a hatalom azt csinálja velünk, amit akar. "Nem szólok semmi rosszat a polgármester úrról, mert rám küldik az adóhivatalt" - mondja a magát megfélemlítve érző egyszerű adófizető állampolgár. Tegye fel a kezét, aki nem hallott még ilyen szavakat, főleg vidéken súlyos probléma ez. "Magunk között szólva" persze a legtöbb embernek van véleménye, de sokan már a Facebook-ra sem merik kiírni, nehogy a szomszéd vagy a főnök fülébe jusson. Egyébként se politizáljunk, mert abból csak a vita van - mondják sokan. Nagyon elszánt forradalmár-típusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki nyilvánosan merje vállalni a véleményét, nem is teszik meg ezt túl sokan, csak akiknek nincs vesztenivalójuk, és/vagy próbálnak hinni abban, hogy valójában demokráciában élünk.

A demokrácia alapja viszont az, hogy a nép uralkodik, mindenkinek lehet véleménye, és bármikor elmondhatja azt anélkül, hogy következményekkel kelljen számolnia. Béláim, tegyük a kezünket a szívünkre: megér nekünk 10 százalékot spórolni a tévén, ha ennek az az ára, hogy a rajtunk uralkodó elit büntetlenül zsebre tehet sokkal többet, és mi nem merünk szólni? Mi lenne, ha tisztességesen befizetnénk az adót, és azt mondanánk: "küldjék csak a NAV-ot, én mindent tisztességesen csinálok, legalább végre papírom is lesz róla, és mindenki kinyalhatja a seggem" - hosszútávon egészen biztosan többet nyerünk ezzel, mint ezekkel a kis Lúdas Matyi-féle trükkökkel. 

Meg kell tanulnunk az államra nem Döbrögi uraságként tekintenünk. Természetesen az állam feladata is, hogy ne viselkedjen úgy (a cikk második felében szó lesz erről is) de nekünk, állampolgároknak is változnunk kell. Be kell látni, hogy amíg önző módon saját kis apró, jelentéktelen előnyökért ügyeskedünk, azzal nem "az államnak", vagyis Döbröginek ártunk, hanem egymásnak és saját magunknak. Ha visszaigényled a tévé áfáját, az a pénz valahonnan ugyanúgy hiányozni fog, mint ha egy politikus tenné zsebre csúszópénzként. Ha bliccelsz a villamoson, akkor a közlekedési vállalatnak ellenőröket kell foglalkoztatnia, te meg rákényszerülsz, hogy megvedd a jegyet, csak épp drágábban, hiszen az ellenőrt is fizetni kell valamiből. Megérte?

És ennél vannak sokkal durvább példák is.

Egészen elképesztő például az, ami Csobánkán történik, amiről a Magyar Nemzet írt a minap hosszú és részletes cikket: a helyi önkormányzat tűzifát oszt a szegényeknek, hogy végre ne szeméttel fűtsenek, és ne legyen emiatt a légszennyezettség rosszabb, mint Pekingben. A rászorulók közül ezt a fát sokan eladják, és továbbra is szeméttel fűtenek, mert nekik ugyan mindegy, legalább szereznek egy kis pénzt. A fát egyébként a gazdagabbak veszik meg, mert így 2-300 Forinttal olcsóbb nekik - mindenki jól jár, legalábbis látszólag, mert egyébként nagyon nem. Egyrészt: azt a fát az önkormányzat közpénzből vette meg, vagyis befizetett adóból, így már talán az a 2-300 Forint haszon sincs az egész üzleten. Másrészt ha a szegényebbek továbbra is szeméttel fűtenek, és a légszennyezés nem javul, annak súlyos egészségügyi kockázatai vannak, azt pedig talán senkinek nem kell mondani, hogy mivel jár hosszútávon. És a soktízmilliós villák lakói ugyanazt a levegőt szívják, mint a szegény, tehát saját magukkal babráltak ki.

Amíg nagyon sok ember képtelen ilyen alapvető összefüggéseket átlátni, addig hogyan várjuk el tőlük, hogy megértsék a kormányzat, a közpénzek és úgy alapvetően a demokrácia működésének bonyolult rendszerét? Ezt a kérdést már nagyon sokan feltették, de mindig csak addig jutunk, hogy váltsuk le Orbánt és a Fideszt, válasszunk helyette egy felelős kormányt, aki majd több pénzt költ az oktatásra, és ez egy csapásra minden gondunkat megoldja. Alapvetően téves gondolat ez, ugyanúgy, mint az egészségügy kérdése. Lapátolhatjuk a pénzt az egészségügybe, de mi lenne például akkor, ha nem fűtenénk szeméttel, hogy aztán drágán meggyógyítsuk az emiatt megbetegedőket? Vagy foglalkozzunk azzal, hogy a gyógyszergyártók TB-támogatott gyógyszerek profitjából (magyarra lefordítva: közpénzből) Dubajba meg a Maldív-szigetekre viszik az orvosokat. Jaj, bocsánat, hiszen ezt a kormány már megoldotta, és pár éve már csak szakmai utakra, orvosi konferenciákra fizethetik be őket, és az, hogy ezek közül néhány pont Dubajban meg a Maldív-szigeteken van, merő véletlen, amiről senki nem tehet. A lényeg, hogy a szabályozáson szigorítók elégedetten veszik fel a fizetésüket abban a hitben, hogy ismét megoldottak egy fontos problémát - ezzel pedig el is érkeztünk a kormány felelősségéig.

Mielőtt részletesen megvizsgálnánk ezt, tisztázzuk: egy, a szakmája iránt elkötelezett és azt magas színvonalon végző orvos vagy tanár (sőt: akár egy felelős politikai vezető is) megérdemli, hogy e fontos hivatások végzéséért átlag feletti életszínvonalon élhessen, és hogy Dubajba meg a Maldív-szigetekre is eljuthasson, ha erre vágyik. Így lehet ugyanis biztosítani, hogy ezek a szakmák vonzóak legyenek, hogy érdemes legyen értük 5 évet tanulni az egyetemen. Nagyon fontos viszont, hogy ügyeskedés nélkül, tisztességesen is lehessen boldogulni, hogy ne kelljen félretenni a szakmai szempontokat például a gyógyszer felírásakor. Ugyanennyire fontos az is, hogy a gyógyszergyártóknak is legyen tisztességes haszna az egész ügyleten, mert a jövedelemszerzés lehetősége nélkül ki állna neki rengeteg pénzből (hitelből) egy hatóanyag kifejlesztésének, ami hosszadalmas és igen költséges procedúra. Ezekről fogunk még részletesen írni külön cikkekben, most csak azért említettük meg, hogy érzékeltessük: mennyire nem egyszerű és nem fekete-fehér ez az egész, és nem lehet a problémákra egy "több pénzt az oktatásra meg az egészségügyre" típusú sablonos ígérettel megnyugtató megoldást találni, azzal meg pláne, ha azon pörgünk a Facebook-on, hogy volt-e Rogán Dubajban, vagy nem. 

Most pedig térjünk vissza Döbrögi urasághoz.

Vitathatatlan a mindenkori kormányok felelőssége abban, hogy az átlagemberek Döbrögi uraságként tekintenek az államra, a hivatalokra, a különféle hatósági szervekre. Nem mehetünk el amellett, hogy a Gyurcsány- és Orbán-kormányoknak egyaránt voltak sikeres próbálkozásai az okmányirodai és más hivatalos ügyintézések ésszerűbbé tétele érdekében (előbbinek köszönhetjük az Ügyfélkaput, utóbbinak pedig a Kormányablakokat és hogy végre csekkel postára rohangálás vagy illetékbélyeg helyett a helyszínen, bankkártyával is lehet fizetni a személyi igazolványért) de mindez kevés ahhoz, hogy az átlagember megszeresse az államot.

Ahhoz előbb meg kell értenie, hogy az állam érte van, nem pedig ellene. Ma az emberek nyűgként élnek meg minden olyan pillanatot, amikor kapcsolatba kerülnek az állammal, a különféle állami szervek (adóhatóság, ÁNTSZ, Nébih, bármi) pedig fenyegető, szigorú, az ő kis egyszerű életük megnyomorítására létrehozott valaminek tűnik. A Közéleti Felvilágosodás Programjának ismertetésekor már írtunk arról, hogy természetes emberi reakció az ismeretlentől való félelem, márpedig ezek az intézmények félelmetesek, és se a kommunikációjukkal, se a működésük gyakorlatával nem tesznek azért, hogy ez a róluk kialakult kép változzon. Ezért kell sokat dolgozni azon, hogy az emberek megértsék például az adózás, közpénzek, a közigazgatás és az állam működésének részleteit. Közhely, de évente 80 milliárd Forintot költünk egy bizonyos "közszolgálati" médiaszolgáltatásra, ami nem csak hogy nem szolgálja a köz javát, de a színvonala miatt a lakosság töredékét sem éri el. Pedig biztos, hogy komoly szakemberek dolgoznak a műsorokon, és a szaktudás mellett a szükséges technológiai infrastruktúra is rendelkezésre állna ahhoz, hogy ezt a munkát végezze, és ezt tekintse elsődleges céljaként. Az interneten számtalan kiváló példa van arra, hogy hogyan lehetne ezt jól csinálni az "edutainment" filizófiája alapján (education + entertainment, vagyis az oktatás és szórakoztatás szavak összevonásából) és lesz is egy külön cikk ezekről az oldalon, már csak politikai akarat kell hozzá. Nem szégyen a Fidesztől is eltanulni a jó ötleteket, zseniális megoldás például a villanyszámlán minden hónapban feltüntetett kötelező rezsicsökkentés-reklám, miért ne lehetne az emberek fizetési papírján és a vállalkozók adókimutatásain az, hogy a levont/befizetett összegek tételesen, konkrétan mire mentek. Az államot értő, benne partnert látó, a közpénzek útját átlátó adófizető ugyanis szívesebben fog adót fizetni akkor, ha tudja, hogy az jó célra megy, és ha többen fizetünk adót, akkor fejenként kevesebbet kell - egyszerű matek ez, nem rakétatudomány.

Persze mindig lesznek, akik többet akarnak, mint amennyi jutott.

Sok emberben a kapzsiság és az irigység is ugyanolyan természetes tulajdonság, mint az ismeretlentől való félelem, így továbbra is szükség van olyan intézkedésekre, amelyek komoly visszatartó erővel bírnak, ha valaki véletlenül elcsábulna, és az állam (vagyis a társadalom) kárára megpróbálna jogosulatlan előnyre szert tenni. Érthetetlen, hogy ha valaki tisztességesen össze tud hozni 100 milliós vagyont (van ilyen) akkor miért kell azt tisztességtelenül 110 milliósra duzzasztani, de tudomásul kell venni, hogy van ilyen, és tenni kell ellene. A lehető legtöbb kiskaput be kell zárni, hiszen aki ezekkel él, joggal mondhatja: ő betart minden törvényt, nem követett el semmit. Ezért is láttunk eddig viszonylag kevés politikust börtönben, hiszen papíron mindenben becsületesek ők, csak hát a törvények ilyenek - a törvények, amelyeket ők bármikor szigoríthatnának, csak nem áll érdekükben.

Aki kiskapukat keres és talál, az a társadalom egészének, a becsületes adófizetőknek árt a legtöbbet. Ha egy vállalkozó azt látja, hogy a tisztességtelen versenytárs a kiskapuk segítségével olcsóbban nyújtja ugyanazt a minőséget, és emiatt több vevője van, két választása van: ő is ügyeskedik, vagy feladja a harcot és bezárja a boltot. Ez viszont egy ördögi kört indít el: ha kevesebben fizetnek tisztességesen adót, akkor azoknak a keveseknek sajnos egyre többet kell, és idővel talán ők is eljuthatnak arra a pontra, hogy elég. Főleg, ha azt látják, hogy az állam és a tűzhöz közel állók vígan elvannak a befizetett pénzből, és két kézzel szórják azt, mint ha csak a sajátjuk lenne, ahelyett, hogy tennének valamit a gazdaság kifehérítéséért, hogy nehezebb legyen trükközni.

Nem mondhatjuk, hogy a kormány nem próbálkozik: az egyik oldalon családi adókedvezmény és hasonló intézkedések, a másikon pedig online pénztárgép és szigorú adóhatósági ellenőrzések próbálják javítani az adófizetési morált, de ezek felületes látszatintézkedések, és főleg a becsületes adófizetőknek okoznak adminisztrációs és pénzügyi terheket. Az online pénztárgép és az online számla kicsit olyan, mint a gyári DVD-filmek elején megjelenő átugorhatatlan figyelmeztetés arról, hogy a filmkalózkodás bűncselekmény: mivel a kalózoknak a másolásvédelem feltörése után a második dolguk ezt a figyelmezetést kiiktatni, csak a becsületes filmvásárlókat bosszantja. Aki nem üti be a kasszába az eladott terméket, vagy nem ad számlát az elvégzett szolgáltatásról, az ettől nem fog, legfeljebb a becsületes, de véletlenül hibát vétő vállalkozót lesz könnyebb megtalálni. Elég faramuci helyzet az, hogy aki nem ad számlát, az jobban jár, mint aki ad, de véletlenül rosszul tünteti fel a teljesítés dátumát, hiszen ez utóbbit mindenképpen látja a NAV, viszont a te lakásodban dolgozó mosógépszerelő soha nem fog lebukni, hacsak nem NAV-ellenőr vagy, aki csak ezért hívta. Bár ha a mosógépszerelő nem teljesen hülye, ezt könnyen megúszhatja: előveszi a laptopot, és megkérdezi: milyen névre írhatja a számlát, a NAV ellenőr erre számlázási adatokat fog mondani, te pedig azt, hogy kösz, nem kell, főleg ha olcsóbb számla nélkül.

Konkrét intézkedési terv a gazdaság kifehérítéséért

Az online pénztárgépnél sokkal hatékonyabbak lennének lenne a papír alapú számlázás és a készpénzhasználat visszaszorítását célzó intézkedések, melyek egyúttal a könyvelés és az adminisztráció egyszerűsítését, ezek költségeinek csökkenését hozzák magukkal. A Racionalista Párt ebben látja a megoldás kulcsát, ezért elsőként meg kell vizsgálni a bankkártyaelfogadás kötelezővé tételének lehetőségét a kártyahasználat költségeinek minimalizálása és a munkabér kizárólag bankszámlára történő utalással való fizetésének bevezetése mellett. Nagyon fontos pontja e tervnek a bankrendszer működését nem értő és ezért a kártyától nem pénzügyi, hanem elvi okokból idegenkedő adófizetők tájékoztatása és megnyugtatása, hogy ez az intézkedés a becsületes adófizetők érdekében történik.

A kártyaelfogadási kötelezettséget a nem fix telephelyen szolgáltatást nyújtókra is ki kell terjeszteni, az ő esetükben törekedni kell a már meglévő infokommunikációs technológiák használatának lehetőségére. Gyakorlatiasabban: a mosógépszerelőnek ne kelljen külön kártyaelfogadó terminált beszereznie, legyen lehetőség saját NFC-képes okostelefonnal lebonyolítani a fizetést és a számla kiállítását. A korszerű technológiáknak az ember életének megkönnyítése a célja, nem pedig az, hogy bonyolultabbá tegye azt.

A terv része a kétfunkciós, úgynevezett cégkártya megalkotása, amely a hivatalos ügyintézések során a bélyegző és az aláírás kiváltására szolgál (elektronikusan) valamint cégek közötti (B2B) kereskedelmi ügyletek során bankkártyaként és a cég digitális azonosítójaként funkcionál. A számlakibocsátó azonnal, emberi beavatkozás és hibalehetőség nélkül elektronikusan eljuttatja a számlát a befogadóhoz és az adóhivatalhoz, lehetővé téve természetesen a nem azonnali átutalásos fizetést a mai üzemanyagkártyák működési elve alapján. Cég nevére áfás számlát kiállítani kizárólag a cégkártyával történő fizetés során lehet, Kovács Béla állampolgár tehát csak akkor vehet a cég nevére tévét, ha a cég tulajdonosa a kártyát rendelkezésére bocsátja. Drasztikus intézkedés, és az ilyesmit mindenképp meg kell előznie egy széleskörú társadalmi egyeztetésnek, mindenekelőtt pedig az ország vezetőinek kell jó példát mutatniuk: aki közpénzből kapja a fizetését, egyúttal vállalja, hogy vagyonosodásáról nem bemondásra, kedve szerint kitöltött nyilatkozatok alapján kell számot adnia, hanem a társas vállalkozásokhoz hasonlóan külső könyvvizsgáló által hitelesítve. Neki is jó ez, hiszen senki nem fogja alacsony színvonalú vitákban dubajozással vádolni (feltéve, hogy a számok alapján megteheti) és az állampolgár is láthatja, hogy ezek az intézkedések nem az ellene szólnak, hanem mindannyiunk érdekében, és főleg a tisztességes adófizetők védelmében.

Egyetértesz? Vitatkoznál? Helyes, hiszen ezen írások célja pontosan ez: beszéljünk végre értelmesen és tabuk nélkül arról, hogy miként lehetne gatyába rázni ezt a szerencsétlen országot. Oszd meg velünk gondolataidat, írásainkat pedig ismerőseiddel, támogass minket és főleg csatlakozz hozzánk ha egyetértesz a párt törekvéseivel, ami valós és észszerű alternatívát kínál!

A Racionálisan aktuálisan kérdésekről című sorozat előző részeiben sorra vettük a bevándorlás és az olimpia kérdését, a következőben pedig a munkahelyteremtésről lesz szó. Ha van ezzel kapcsolatban véleményed, ne tartsd magadban: a Facebook-on lájkolj és kérj értesítést a friss posztokról, mert sok mondanivalónk van még!

Egyre többen érezzük azt, hogy a demokrácia Magyarországon és a nyugati világban is súlyos válságtüneteket mutat, gondoljunk csak a 2016-os év legfontosabb eseményeire: Brexit, Donald Trump, Putyin, vagy épp Orbán ámokfutása, és ki tudja, hol van ennek a vége. Tényleg itt a divatos kifejezéssel post-truthként emlegetett új korszak, vagyis az igazságon túli világ?

Tény: világszerte egyre nagyobb teret nyer a szélsőséges populizmus, egyre kevésbé számítanak a tények, egyre reménytelenebbnek tűnik az értelmes párbeszéd és a tényszerű, konstruktív vita az egyes felek közt. A közbeszédet a gyűlölet és a folyamatos ellenségkeresés uralja, a másképp gondolkodókat a legváltozatosabb eszközökkel próbálja lejáratni és ellehetetleníteni a hatalom, és egyre többen vannak, akik tudatosan távol tartják magukat a politika mocskos és bűzös világától. "Ne politizáljuk, abból csak baj van" - mondják egyre többen, ez pedig nem jó irány. A közöny hosszútávon a demokrácia halála, és ez legalább olyan fontos probléma, mint a populizmus térnyerése, ezért a Racionalista Párt mindkét problémával foglalkozik, és megoldási javaslatot kínál rá.

Az olimpia az egyik legforróbb belpolitikai téma mostanában, hosszas viták övezik a rendezést és az ellene tüntető civil illetve ellenzéki mozgalmak tevékenységét, pedig ebben a kérdésben igazán könnyű lenne mindenki számára megfelelő, megnyugtató kompromisszumot találni.

Egyetértünk a Momentum Mozgalom népszavazási kezdeményezésével, hogy döntsön a nép (hiszen a népszavazás intézménye pont ilyen kérdések eldöntésére való, nem a kormány saját önigazolására sokmilliárdért) de a döntést racionális szempontok alapján kell meghozni. Ha ezek alapján megrendezhető, a józan ész nem akadályozhatja meg a rendezést csak azért, mert épp Orbán Viktor miniszterelnöksége idején pályáztunk, és Orbán Viktornak rosszat akarunk.

Az olimpia ellenzői azt mondják: az olimpia irreálisan nagy terhet jelentene az ország gazdaságának, és hatalmas a korrupció veszélye is, és mivel számtalan más területen (oktatás, egészségügy, stb) súlyos pénzhiány van, ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Az olimpia támogatói azt mondják: az olimpia bőven megtérül, hiszen eleve takarékosan tervezték, és a várható haszon sokkal több lesz, mint amennyit rá kell fordítani, és egyébként is sok olyan fejlesztés valósul meg, ami az olimpiától függetlenül szükséges.

A Racionalista Párt álláspontja: bár az olimpiák története során nagyon kevés kivételtől eltekintve a játékok megrendezése komoly pénzügyi veszteséget okozott a rendező országnak, de ennek nem feltétlenül kell így lennie. A 60-as évek előtt a holdraszállásra is meglehetősen kevés történelmi példa volt, mégis sikerült kiviteleznie az emberiségnek, úgyhogy merjünk nagyot álmodni, és mutassuk meg a világnak, hogy az olimpia lehet takarékos és nyereséges is - ezzel garantáltan vezető hír lesz ez az ügyes kis ország a világsajtóban, és ennek talán még magánál az olimpiánál is komolyabb reklámértéke lesz.

Amennyiben a szervezők biztosak abban, hogy képesek nyereséges olimpia rendezésére, akkor nem okozhat gondot erre büntetőjogi felelősség terhe mellett garanciát vállalni, ha pedig vállalják a felelősséget a nyereséges mérlegért (mindezt független, külső hitelesítők ellenőrzése által és folyamatos civil kontroll lehetősége mellett) akkor hajrá! A tavaly nyári Foci EB megmutatta, hogy egy ekkora közösségi esemény milyen hangulatjavító szerként képes hatni egy ilyen alapvetően búskomor országban, úgyhogy ha még konkrét gazdasági haszon is van rajta, akkor nem hagyhatjuk ki a lehetőséget - sok honfitársunknak egy életre szóló élményt jelentene, ha élőben láthatná a kiváló magyar sportolók versenyeit, a nyereségből meg fejleszthetjük a kórházakat, vagy épp a hazai kis- és középvállalkozásokat.

Viszont: ha a megtérülés bizonytalan, és nem garantálható 100% biztonsággal, akkor egyelőre vegyük le a napirendről a kérdést, és a rendezésre szánt pénzt osszuk szét inkább a kis- és középvállalkozások között fejlesztési pályázatok formájában. A gazdaság erősödése idővel talán lehetővé teszi, hogy Budapest is olimpiát rendezzen, addig pedig van idő az olimpiától függetlenül szükséges közlekedési és egyéb infrastrukturális fejlesztések lebonyolítására is.

* * *

Ugye, milyen egyszerű lenne igazságot tenni? A legtöbb hasonló vérre menő politikai vitát ilyen egyszerű szempontok és feltételek alapján meg lehetne beszélni, ha végre nem jobb- és baloldalban, Soros Györgyben és Habony Árpádban, hazaáruló libsikben és megvezethető NER-birkákban gondolkodnánk, hanem józan paraszti ésszel a saját és közös érdekeinket egyaránt figyelembe véve.

A Racionalista Párt így képzeli a Három Harmad politikáját, a Szembenézés és a Közéleti Felvilágosodás programjait, amelyek megnyugtató, hiteles és komolyan vehető alternatívát nyújtanak a zűrzavaros elmúlt 27 év után. Tízmillióan vagyunk, csak sokan még nem tudnak róla, de ez változhat: olvasd el a párt alapelveit, létrejöttének körülményeit és legfontosabb terveit (amikben rád is számítunk) ezen az oldalon, csatlakozz Facebook-közösségünkhöz és terjeszd a hírünket, de ami a legfontosabb: ha valamivel nem értesz egyet, szólj! Hiszen lehet, hogy olyan érveid vannak, amiket mi még nem vettünk figyelembe, anélkül viszont nem mondhatjuk, hogy tízmillió magyart képviselünk.

Talán ez ma az a problémakör, amiről a legnehezebb higgadt, normális vitát folytatni, ezért is ez az első bejegyzés a "Racionálisan aktuális kérdésekről" sorozatban. E sorozat célja, hogy konkrét ügyeken keresztül mutassa be, miben különbözik a Racionalista Párt felfogása attól, amit eddig a politikában megszokhattál.

Ütköztetjük az egymással szemben álló érveket és ellenérveket, megpróbálunk ezek alapján javaslatot tenni egy észszerű kompromisszumra, és végül a választókat bevonva finomra csiszoljuk az elképzelést. Valahogy így kellene működnie a demokráciának.

Igyekszünk minden aktuális ügyben írni egy ilyen vitaindítónak is szánt bejegyzést, a következő részben például a budapesti olimpia kérdését járjuk körül, ami egy viszonylag egyszerűen lerendezhető ügy - szemben például a bevándorlási válsággal, ami bonyolult.

Először is szögezzük le: aki a bevándorlás problémáját a szőnyeg alá söpri és elbagatellizálja, az bolond, és borzasztóan felelőtlen. Aki viszont rövidtávú politikai haszonszerzés céljára használja, hergeli a népet, pánikot kelt és gyűlöletet szít, az hazaárulást követ el, de minimum bűncselekményt, amely a BTK szerint egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

338. § (1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.

A Racionalista Pártnak észszerű javaslata van a megoldásra. 

A Fidesz hosszú évek óta folyamatos háborúban áll valakivel.

Egyszerű, olcsó trükk: hitesd el a néppel, hogy valami komoly veszély fenyegeti, amitől majd jól megvéded. Közben ne felejtsd el politikai ellenfeleidet folyamatosan azzal vádolni, hogy ők a veszély előidézésében érdekelt gonosz erők pártján állnak, így két legyet ütsz egy csapásra.

Sokáig működött ez: kezdetben az elmúltnyócév és Gyurcsány volt a főellenség, majd a magánnyugdíjpénztárak, az IMF és a nemzetközi bankrendszer, a multinacionális cégek, Gyurcsány, a közműszolgáltatók, a trafiktulajdonosok, Brüsszel és az EU, meg persze a norvég civil alap és a Soros-által pénzelt, Gyurcsány kottájából játszó álcivil szervezetek. Kihagytam valamit? Ja, megvan: Gyurcsány.

A nép idővel immunissá kezdett válni ezekre. 2014. legvégére az internetadó bejelentése után a Fidesz népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, csak két dolognak köszönhette a talpon maradást: a népet megszólítani képtelen ellenzék töketlenkedése, valamint 2015. első napjaiban a Charlie Hebdo elleni terrortámadás, és ezután kezdődő, tudatosan és hosszasan felépített menekültellenes kampány.

Ami miatt a kifulladása ellenére is zseniális a Fidesz korábbi folyamatos ellenségkeresése az az, hogy elérték vele: senki nem vette komolyan az újabb riogatást, így az ellenzék sem. "Ez is csak egy újabb hasonló próbálkozás, nem kell foglalkozni a problémával" - mondták sokan. "Beszéljünk inkább az oktatás és az egészségügy helyzetéről, az fontosabb lenne" - szólt az unalomig ismételt, elcsépelt közhely a sokadik alkalommal. Látványosan nem tudtak mit kezdeni a kérdéssel, és hogy mennyire nem tudták megszólítani a pártpreferenciával nem rendelkező választókat, azt a legszebben a Kétfarkú Kutya Párt Vastagbőrrel közös első komolyabb akciójának minden várakozást felülmúló sikere bizonyította be 2015. nyarán. 

A nyári-őszi események aztán megadták a kegyelemdöfést az ellenzéknek.

Aki szeret összeesküvés-elméleteket gyártani, könnyen gondolhatja azt, hogy ami 2015. nyarán történt, az mind a Fidesz műve. Ez volt az az időszak, amikor látványosan a kormányt kezdték igazolni az események, az ellenzék pedig látványosan leszerepelt.

Alig kezdődött el a bevándorlásellenes nemzeti konzultációt tavasz végén, júniusban zavargás tört ki a túlzsúfolt debreceni menekülttáborban, többen az utcán randalíroztak. Július és szeptember között fokozatosan vált menekülttáborrá először a Keleti, majd a többi budapesti pályaudvar környéke, szeptember elején pedig egy emlékezetes pillanat volt, amikor elindult a menekültek egy nagyobb csoportja M1-es autópályán Bécs felé gyalog, ezzel hatalmas közlekedési káoszt okozva. A vasúti közlekedés is akadozott, az országhatárokon hosszas ellenőrzés és kényelmetlen átszállás árán lehetett átjutni, ezáltal egyre többen szembesültek a káosz eszkalálódásával azok közül is, akik nem követik az ilyen híreket irreális mértékben felnagyító Habony-médiát vagy úgy általában a politika történéseit.

Valami nem oké - érezték egyre többen. Nagyon jól mutatta a helyzet súlyát, hogy azok is megnyilvánultak menekültügyben pro és kontra, akiktől soha korábban nem lehetett politikai témájú posztot vagy megosztást látni a Facebook-on. Ez az, amit az ellenzék figyelmen kívül hagyott: az embereket foglalkoztatja és nyugtalanítja a kérdés, ezért igenis foglalkozni kell vele, megnyugtató válaszokat kell adni a nehezen érthető jelenségekre. 

A kormány jól láthatóan a helyzet magaslatán volt: a nyár közepén eldöntötték, szeptemberig felépítették az ideiglenes gyorstelepítésű drótakadályt, majd nem sokkal később a 4 méter magas kerítést a szerb határon. Folyamatosan tematizálták a közbeszédet, az ellenzék meg csak loholt az események után. Néha megpróbálkoztak a menekültek iránti szolidaritás fontosságának hangsúlyozásával, közben megállás nélkül nyomták a szokásos kliséket: a kerítés meg a plakátok árából tegyük rendbe az oktatást meg az egészségügyet, satöbbi. Ez az oktatás és egészségügy olyan az ellenzéknek, mint szegény Benke Laci Bácsinak az ételízesítő, amin mostanában a fél internet röhög. Nagy veszteség az országnak, hogy 2002 és 2010 között is Orbán volt hatalmon, képzeljük csak el, milyen csodát vihetett volna véghez egy Gyurcsány-kormány az egészségügyben. Ja, várjunk csak...

A legkomolyabb ellenzéki csúcsteljesítmény az volt, amikor Gyurcsány és néhány tökkelütött DK-s politikustársa elutazott a szerb határhoz, és addig bohóckodtak a kerítés túloldalán, míg ott nem ragadtak. Kabaré.

A kényszeres ellenzékiség csapdája

Ezek a hónapok mutatták meg a napnál is világosabban a mai magyar politika legnagyobb rákfenéjét: az egybites fekete és fehér gondolkodás működésképtelenségét.

Ha a kormány azt mondja, hogy az ég kék, akkor az ellenzék kötelességének érzi kényszeresen bizonygatni, hogy valójában sárga. Ez nem a mai ellenzék sajátossága, 2010 előtt a Fidesz is pontosan ugyanezt csinálta.

Könnyű ezzel lukra futni, ha véletlenül 100 esetből akár egyszer is a kormánynak van igaza. Márpedig amikor a kormány azt mondta, hogy a schengeni külső határok megerősítése teszi lehetővé a belső határok eltörlését, azzal pont az EU egyik alapelvét fogalmazta meg.

Vonatkoztassunk el egy kicsit a migránsoktól: az országhatár nem csak a kintről beáramlók ellen nyújt védelmet, hanem a bentről kifelé igyekvőket is visszatartja. Ha nincs határellenőrzés, egy szegedi bankrabló a zöldhatáron át negyed órán belül Szerbiába menekülhet, ott meg bottal üthetik a nyomát a magyar rendőrök. A schengeni övezeten belül egy kicsit nehezebb eltűnni a hatóságok szeme elől, hiszen szoros együttműködésben dolgoznak a tagországok, összehangolt informatikai rendszer segíti a közös fellépést, és akár egy hétköznapi közúti ellenőrzésen is fennakadhat egy másik tagállamban körözött személy, volt is már ilyenre példa többször.

A schengeni külső határok megerősítésére tehát a migránsoktól teljesen függetlenül szükség van, és csoda, hogy eddig az járkált ki-be a határon, aki csak akart. Ha terroristavezér, kábítószermaffia, vagy az EU destabilizálásában érdekelt nagyhatalom első embere lennék, én is kihasználnám a kialakult helyzetet: a határokon keresztül akadálytalanul vándorló migránsok tömegében szépen elvegyíteném én is a saját embereimet, ebben tökéletesen igaza van az aggódóknak. A határt megerősíteni a szigorú törvényi keretek mellett fizikai akadály segítségével lehet, például vizesárokkal, vagy kerítéssel. A kormány ezt tette, a DK pedig szaladt panaszkodni az Európai Bizottsághoz, amiért a kormány végrehajtja a schengeni egyezményben foglalt kötelességét, meg hogy a kerítésen átmászó illegális határsértők megsérülnek. Könyörgöm, ha valaki kézzel betöri a lakásom ablakát, bemászik, eközben a szilánkok sérülést okoznak, nehogy már én legyek a hibás, amiért nem hagytam nyitva az ablakot a betörőnek. Ez egész egyszerűen nonszensz, és csodálkoznak, hogy a nép a Fidesz "kisebbik rossz" megoldása pártján áll, ami legalább biztonságérzetet nyújt. Tetszik vagy nem: minden ember előrébb helyezi a saját biztonságát másokénál, főleg egy olyan helyzetben lévő országban, ahol sok ember napi megélhetése is bizonytalan. 

Tehát a kerítés egy szükséges rossz, és az európai unió alapelveivel összhangban áll, így a Racionalista Párt is támogatja azt, ahogy a kerítésen át illegálisan érkező határsértők felelősségre vonását is. Ez utóbbi viszont csak úgy működik, ha nem kényszerítjük törvénysértésre azokat, akik ténylegesen háború vagy üldöztetés miatt keresnek menedéket Európában. Ez ugyanolyan európai alapelv, amihez tartanunk kell magunkat, és külön kell választani az illegális bevándorlókat a valódi menekültektől, amivel véget is ér itt a Fidesz méltatása. Ők ugyanis aljas módon összemossák a kettőt, és azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy ezt valaki (Brüsszel, Soros, bárki) szándékosan a szegény magyar emberek ellen csinálja. Az átlagemberek számára Brüsszel egy távoli, nehezen érthetően működő valami, és könnyű olyasmit okolni a bajokért, amit az emberek nem értenek. Egyszerűen képtelenek átlátni az Európai Unió működését, és aki személyesen nem haszonélvezője a tagságnak, vagy épp egyenesen vesztese annak (gondoljunk csak például a hatvani cukorgyár bezárásakor utcára került munkásokra) az fogékonyabb lesz az euroszkeptikus nézetekre. Lehet és kell is a Fideszt okolni azért, hogy a médiában szerzett befolyását ezen érzelmek fokozására használja fel, de az EU és a brüsszeli döntéshozási mechanizmusok bonyolult összefüggéseit értő liberális értelmiség ugyanolyan hibás, amiért beletörődik ebbe, és meg sem próbál az egyszerű emberek nyelvén kommunikálni, hogy elmagyarázza nekik azokat a dolgokat, amit nem értenek (miközben a szívük mélyén szeretnék). 

Ez az, amit a Racionalista Párt a legfontosabb feladatának tekint, erről sokat olvashatsz a bemutatkozó programvázlatban. Nem győzzük hangsúlyozni: az emberek nem hülyék, legfeljebb tájékozatlanok, és a bizonytalan időkben ahhoz fordulnak segítségért, aki látszólag megérti és meghallgatja őket. A Fidesz pontosan ezt teszi, és ez a sikerének legfontosabb titka, ugyanakkor rossz válaszokat ad az emberek kérdéseire, félrevezeti őket, és ez az, amiért mielőbb buknia kell. A Racionalista Párt a választói tudatosság fejlesztésében látja a felemelkedés kulcsát és a világméretű populizmusjárvány megfékezésének lehetőségét.

Végül beszéljünk egy kicsit a kvótákról és a népszavazásról

A kényszerellenzékiség citromdíjas produkciója nem is a már említett DK-féle kerítéslátogatás volt, hanem a Fodor Gábor vezette Liberálisok népszavazási kampánya.

A Fidesz feltett egy alapvető tárgyi tévedést rejtő totálisan értelmetlen népszavazási kérdést, az ellenzék pedig képtelen volt lecsapni a magas labdát - egyedül a magát viccpártként definiáló, ebben az ügyben mégis kivételesen komoly ellenzéki pártként viselkedő Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak sikerült. Próbálkoztak, hogy belemagyarázzák: a népszavazás valójában az EU-tagságunkról szól, és aki otthon marad vagy igennel szavaz, az az Európai Unióra szavaz, ez pedig legalább akkora marhaság, mint az, hogy Brüsszel migránsokat akar Magyarországra telepíteni.

"Akarod-e, hogy ez a hülye brüsszel migráncsokat telepítsen a városodba? Ugye tudod, kisfiam, hogy mi a migráncs: biztos te is láttad már a tévében, tegnap is mutatták, hogy ott tombol a kerítés mellett hogy jöhessen elvenni a munkádat, ami már nincs is, ugyanis az a rohadék brüsszel már évekkel ezelőtt elvette és a multiknak adta, de most jól megmondhatod nekik, csak gyere szépen, így kell megfogni a tollat, két egymást metsző vonal, ügyes kisfiú vagy" - gyakorlatilag erről szólt ez az egész népszavazási cirkusz, amivel csúcspontjára ért a választók totális hülyének nézésén alapuló gyermeteg, primitív, szánalmas populizmus.

Nagyon reményteljes hír, hogy a milliárdokból felépített agymosógépezet, megfélemlítések és az ellenzék töketlensége ellenére milyen látványos kudarcba fulladt az egész. Magyarázkodhatnak, hogy 98 százalék így meg úgy, meg hogy nem is volt igazán tétje a népszavazásnak (érdekes, aznap az MTV híradója szerint nagyon is komoly tétje volt, hiszen a migráncsok seregei várták a szerb határon az eredményt és a "számukra kedvező" híreket) de ettől még a tény az tény marad: a népszavazás szerencsére érvénytelen lett. Nem szabad viszont hátradőlni és szó nélkül elmenni egy másik fontos tény mellett: 3,3 millió honfitársunk vette a fáradságot, hogy elmenjen, és a Fidesz számára kedvező választ jelölje meg, ráadásul sokan azzal a meggyőződéssel, hogy ez most tényleg nem Orbán Viktorról szól. Végülis teljesen érthető a NEM válasz: te talán akarod, hogy bárkit betelepítsenek ide? Akarja a rosseb. Azt sem akarja senki, hogy Ausztrália a területén élő számtalan mérges kígyó közül akár egyet is ide telepítsen. Mégsem tartunk róla népszavazást, mert hülyeség azt feltételezni, hogy Ausztráliának ilyen szándékai lennének - és Brüsszel pont ugyanígy nem akar ide betelepíteni illegális migránsokat, nincsenek erre vonatkozó kvóták, tehát a népszavazáson feltett kérdés úgy baromság, ahogy van. A kvóta mindössze arra vonatkozik, hogy a legálisan érkezők menedékkérelmének elbírálása ne csak a határmenti országok erre szakosodott hivatalait terhelje, hanem az Európai Unió összes tagországa vegye ki belőle a részét. Ezt, vagyis a valódi menekültek ügyét mossa össze a Fidesz a kerítés mellett randalírozó illegális migránsokéval, ráadásul bonyolítja még a képet a Dublin III rendelet, amely értelmében a migránsokat vissza lehet(ne) toloncolni abba az uniós országba, ahol először regisztrálták őket, azaz ha ez Magyarországon történt (mert mondjuk Görögországon ellenőrzés nélkül áthaladtak Macedónia és Szerbia irányába) akkor ide. Legalábbis elméletben, mert a gyakorlat meglehetősen homályos, és ez az, amiben sem ellenzék, se az EU nem segít eligazodni. 2015 nyarán a magyar kormány kijelentette, hogy "technikai okokból" nem tartja magát a rendelet előírásához, és nem fogad vissza senkit, a sajtóhírek alapján ez azóta is így van. Akkor meg minek volt a népszavazás, ha anélkül is simán el lehet utasítani egy uniós rendelet betartását? És minek van a rendelet egyáltalán, ha nem kötelező betartani? És egész pontosan hogyan képzelik ezt a visszatoloncolást a gyakorlatban: buszokkal a határra szállítjuk a migránsokat, és kirakjuk őket a pusztába, és azt várjuk, hogy ők majd ebbe szépen beletörődnek? 

Zavaros ez az egész helyzet, és se a hazai ellenzék, se az Európai Unió nem segít, hogy az állampolgárok is megértsék - a zavaros helyzetek pedig a populizmusnak ágyaznak meg. Világos, egyértelmű, közérthető és megnyugtató programra van szükség, amely az Európai Unió alapértékeivel összhangban segítséget nyújt az Európában menedéket keresőknek, ugyanakkor garantálja saját polgárainak védelmét. Fontos, hogy foglalkozzunk a radikalizálódás és a terrorizmus kérdésével is, amit a Fidesz szintén előszeretettel összemos a bevándorlással, hogy ezzel is fokozza a pánikot és a megosztottságot a kérdésben. A Racionalista Párt alapítójának erre is van egy személyes élettörténetből merített magyarázata, olvasd el a tomanovicsgergely.blog.hu-n. Röviden a lényeg: ezt a kérdést nem szabad a vallás vagy kulturális különbségek felől megközelíteni, az európai ember is ugyanúgy eljuthat egy mélypontra, és el is jut, csak ő mondjuk a drogokhoz nyúl és esetleg a vonat alá ugrik, amivel a szerelvényen utazóknak okoz fél órás kellemetlenséget, meg annak, akit kirabolt, hogy legyen pénze a cuccra. Aki meg a radikális iszlámban talál menedéket, az mások életének kioltásával áll bosszút a világon, és ez nyilván drasztikusabb, de mindkét esetben ugyanaz az alapvető emberi tulajdonság áll a háttérben, amivel foglalkozni kell, és nem a következményeken lovagolni. 

Nagyon fontos az is, hogy végre ne egymást libsizzük és nácizzuk, mert ettől se a menekültek nem fognak visszafordulni, se a terroristák nem gondolják meg magukat, csak magunknak csinálunk még több bajt, mint amennyi egyébként is van.